Történeti visszatekintés

Az avar kori leletek bizonysága szerint folyamatosan lakottnak tekinthető a terület egészen a török
hódoltságig. Írásos és régészeti emlékek alapján egészen 1541-ig fennállt a település temploma és saját
plébánosa is volt. A falu végleges pusztulásáról nincsen pontos adat, de 1546 után a defterek
összeírásában már, mint puszta szerepel.

A későbbiekben a vidék a Dégenfeld grófok tulajdonába kerül, akik földterületük egy részét
értékesítik.

Kialakul a tanyavilág. Közigazgatásilag ekkor Némedihez tartozik. Az idetelepültek egyházi ügyeiket
is itt intézhették. Vasárnapi szentmisék miatt inkább a közelebbi Ócsát látogatták.

1931-ben parcellázás. Kialakul a jelenlegi település. A lakosok száma ekkor 650 fő.

Minden hónap 3. vasárnapján a tanyai iskolában is tartanak szentmisét.

1947-től, mint község önálló lesz, egyházjogilag azonban Gyál fíliája marad.

1949-től – 1976-ig már a Kocsis tanyán van lehetőség kéthetente szentmisét bemutatni, az erre a célra
méltó módon kialakított helyiségben. Hála id. Kocsis Kálmánnak és családjának. Itt kerül felállításra a
korábban megvásárolt harang is.

Az életviszonyok az évek multával megváltoztak, ami a tanyavilág lassú megszőnését eredményezte.

A családok többsége, a korábbi parcellázásból időközben községgé gyarapodott „új telep”-re költözött,
ami ettől fogva egyet jelentett Felsőpakonnyal.

1976 nyara sorsforduló a katolikusok részére is. Ekkortól már a községben, az idős Hegedűsék
biztosítanak a házuknál misézési lehetőséget. A harangot is behozzák a Kocsis tanyáról, de nincs
lehetőség a megszólaltatására. Erre várni kellett egészen 1988 októberéig. Ekkor csendül fel immáron
a településen először a harangszó Nagy Árpád plébános úr leleményességének és id. Siska Ferencék
nagylelkőségének köszönhetően.

Az ő kertjükbe lett felállítva a harangláb és a harangozást is Feri bácsi
és Magdi néni végezte buzgó szívvel.

1986-os év újabb változást hozott. Betegség miatt Hegedűs néni már
nem tudott tovább helyet adni a vasárnapi összejöveteleknek. A
katolikus testvérek Bednárik mama –Rozika néni – jóvoltából az ő
házában kaptak menedéket. Itt hangoztak el először Árpád atyától a
remény szavai „Az Álom”-ról, hogy talán lesz lehetıség, belátható
idın belül, templom építésére.

A későbbiekben, innen hozták át a Rózsafüzér Társulat tagjai buzgón
imádkozva a féltve őrzött Szűz Anya szobrot az immáron használatba
vett templomba és helyezték el, az Őt megillető helyre.

(Nagy Sándor)